Nagyon érzékeny kérdés a keresztény hívő és a politika viszonya. Létezik egy olyan nézet, mely szerint a politikától egy hívőnek távol kell maradnia. Ennek igazolására sokféle érvelés van. Amennyiben valaki ezen nézetek egyikét vallja magáénak, akár úgy, hogy ő maga Bibliakutató, akkor tiszteletben tartjuk.
Mi egy olyan térségben élünk, ahol az emberek nem lázadtak a rendszer ellen, ahol soha nem tüntettek, mivel ezeket itt a kutya sem vette volna észre. Mindemelett az is igaz, hogy a különböző adók és járulékok megfizetésével eltartjuk az államot, ezért alapjában véve úgy ésszerű, ha élünk a politikára való ráhatás jogával. Számos olyan ügy van, amely húsbavágóan érinti a mindennapjainkat, ezek a kérdések pedig a politika szférájában dőlnek el. Ezért logikusnak tartjuk azt, ha valaki a választásokon aktívan részt vesz, de attól sem zárkózunk el, ha valaki bármilyen jelöltként elindul, hogy jobb irányba terelje a politikai döntéseket.
Ezzel párhuzamosan a politika nem kaphat szerepet a közösségi életünkben. Soha, semmilyen párt mellett nem folyhat nálunk kampány, még közvetett módon sem. A közösségünk és a közösségi megnyilatkozásaink szigorúan semlegesek kell maradjanak a pártpolitikai ügyekben. Amikor például egy testvérünk önkormányzati választáson képviselőjelölt volt, még akkor sem fejthetett ki mellette senki propagandát. Amikor képviselő lett, semmilyen politikai ügyet nem hozhatott be a gyülekezetbe, valamint ő maga sem állíthatta be a véleményét úgy, hogy az a közösségünkét tükrözi. Ilyen esetekben azt kérjük, hogy ő a választóit és a pártját képviselje, de minket ne, hiszen ennek nem ez a módja.
Amikor a vallási közösségünk érdekeiről van szó, akkor mi azt vallási közösségként képviseljük. A közelmúltban számos alkalommal adódott példa arra, hogy a helyi fejlesztések vagy a helyi szociális rendszer ügyében vallási közösségként kerestek meg minket. Az ilyen esetekben még kezdeményező szerepet is vállalunk, mivel a véleményünk szerint van felelősségünk ezekben a helyzetekben.
A hozzánk közel álló felekezetek közül sok vallja azt, hogy ez a világ sátáni irányítás alatt áll, így a hívőknek nem lenne szabad ezen világ irányításában szerepet vállalniuk. Ez az érvelés azt is állítja, hogy a világ problémáit nem emberi politikusok, hanem Jézus második eljövetele oldja meg. Mi a baj ezzel a két állítással?
Amint az ismert, az adventista eredetű vallási mozgalmak már 200 éve hiszik azt, hogy az ő idejükben lesz a második eljövetel. Mi azon a véleményen vagyunk, hogy azt a napot és órát földi ember nem tudhatja, ezért felelőtlenség lenne lemondani a jobb irányba terelés legális eszközeiről. Egy rurális területen nem mindegy milyenek a közlekedési viszonyok, nem mindegy milyen lehetőségeink vannak a földműveléssel kapcsolatos ügyekben és így tovább. Mi nem a világ összes problémáinak a megoldását várjuk bárkitől is, hanem azt, hogy amikor döntés születik, legalább rosszabb ne legyen a helyzetünk. Azokon a helyeken, ahol sok hozzánk hasonló ember él, felelőtlenség lenne lemondani arról, hogy a hozzánk hasonló emberek legyenek a helyi politika fontos pozícióiban.
Az érvelés első részével pedig az nem stimmel, hogy ezek szerint át kellene engedni a mindennapi életünk irányítása felett az ellenőrzést olyanoknak, akik nem hívő emberek. Egy olyan társadalomban, ahol a lakosság nagy része őszinte hívő, mert nálunk ez így van, ez a kívülmaradás csak negatív jelzőkkel lenne jellemezhető. A mi pénzünkből él az állam, a helyi közigazgatás, akkor miért adjuk át a lehetőséget olyanoknak eme pénzek elköltésére, akik nem hozzánk tartoznak? Olyan döntésekről van szó például, hogy milyen szociális transzfereket tartsanak meg, legyenek-e esős időben is járható utak, mennyit utazzanak a gyerekek az iskoláig, milyen rendszerű tömegközlekedés legyen és így tovább. Ezek a mindennapjaink fontos kérdései, közvetlenül érintik az érdekeinket, életünket, a hatalmi rendszer pedig tálcán kínálja a legális ráhatás eszközét. Nem a sátáni világ irányításáról van szó, hanem a saját életünkről és pénzünkről!
Mindezzel együtt nem gondoljuk azt, hogy egy őszinte hívő ember biztosan olyan politikát fog folytatni, amelyikkel nem lehet vitába szállni. Például a legismertebb politikához forduló Bibliakutató Dwight Eisenhower (1890-1969) volt, aki 1953 és 1961 között az USA elnökeként vált ismertté. A családja 1896 óta Bibliakutató volt, bár maga Eisenhower formálisan soha nem vált Russell követőjévé. Sokan belelátják az elnöki időszakába a Bibliakutató múltját, mások a Jehova Tanúihoz átpártolt édesanyja hitét ismerik fel benne, de mi nem tartjuk helyesnek azt, hogy egy vallási közösség hitelesítsen vagy hiteltelenítsen politikusokat.
Szerintünk a hívő embereknek a saját döntésük az, hogy szavaznak-e, politikussá válnak-e, de nem tartjuk helyesnek azok megbélyegzését, akik ezekre a kérdésekre igen válaszokat adnak.
A kép Mohamed Hassan képe (Pixabay).